T. Horváth Éva 2022-es kerti kiállításán kiállított képek egyenként

 

T.Horváth Éva 2022-es kerti kiállítása Budaörsön

    

                 Nem biztos, hogy ez a legjobb kép címlapként, mert sokkal inkább illene ide egy nagytotál a részletkép helyett, ahol az egyébként is kis kert egyben látható? Azt sem tudom, hogy a 2020-tól tartó covid járvány Isten csapásaként jött-e, vagy hozott valami pozitívumot is? De ha már itt volt és potenciálisan itt van még ma is, az aktuális A vírusos influenza járvánnyal együtt, akkor is kell, hogy  valamit kezdjünk magunkkal. Mi az oltások ellenére, Évával együtt mind a kettőben részesültünk. És azt sem tudom, hogy ez a sors figyelmeztetése volt-e a halandóságunkra, vagy büntetés az eddigi életünk "ajándékaként"? Azt viszont tudom Heideggertől, hogy ha nincs más, akkor "saját semmis létünk semmis alap okának kell legyünk". Ennyi, amit a saját halandóságunkkal szemben tehetünk. Ez nem sok, de nem is kevés. Hívő sem vagyok, - bár hinni kell valamiben amíg élünk - ezért a covid idején, jobb híján nagy kerülőutakon visszatértem a művészethez. Nyilvános kiállítások alig voltak, és ha voltak, akkor is jobb volt a fertőzés okán nagy ívben elkerülni. Nekem 2017-ben, a RAM Colosseumban, Évának 2018-ban, a Klub-galériában volt az eddigi utolsó nyílvános kiállításunk. Ami a mai napig 7-8 éves kihagyást jelent, az addigi egy-két évenkénti bemutatkozásunknál. Alkotni persze tovább allkottunk, és gyűltek körülöttünk a műterem falának befelé fordított képek. Egymás munkáit mindig megnéztük, elemeztük, beszéltünk rólla, de egy idő után túl belterjessé vált a látásuk. Hiányzott a külső szemlélő kutató tekintete, amint a képek láttán elindul bolyongani az alkotó világában, hogy ő is magára találjon a "másban". Engem a 2000-ben bemutatott első önálló kiállításom óta, két és fél évtizede kisért és fogva tart Emanuel Lévinásztól származó "Ugyanaz és más", nagyon tág és enigmatikusnak tűnő "jelmondat",  amely a kiállításaim összefoglaló címe is szokott lenni. A Te és az Én egymás szemébe néző tekintet, amely a "képekbe kapaszkodó ember" sajátja. Így 4-5 évi kihagyás után kerestük a megmutatkozás újabb lehetőségét. Már nem volt elég a fenti kép bal alsó sarkában csendesen imádkozó, és kora gyerekkorom óta velem tartó angyalka biztatása. Őt nem megtagadva és nem hagyva magára, de hitetlen hívőként kerestem, Évával együt kerestük, az éltető hit lehetőségét. Bevallom, ebben a mindenki számára nehéz és kritikus helyzetben, nem is mi találtuk meg a továbblépés lehetőségét. A járvány kellős közepén, két ember által szervezett zoom-os beszélgetésekben és képnéző előadásokban akadtunk rá. Két olyan ember mutatott példát, akik a járvány kitörése előtt, mozgáskorlátozottságuk ellenére is teljes életet éltek. Becsatlakozva a "csapatba", a képeink iránt érdeklődő tekintetekre leltünk, és ennek a következménye lett a kerti kiállítások ötlete. 

           2022-ben, amikor a járvány lecsendesedett rendeztük az első ilyen bemutatkozást, amit az évben több is követett. Ez az ötlet sem teljese tőlünk származott, hanem részben ugyancsak számunkra egy példamutató házaspártól, akik 25 éve szerveznek évente egy napos fesztivált a saját házukban és időjárástól függően a kertjükben, aminek lassan 15 éve mi is részesei vagyunk. A zoom-os előadásokból 

               

 

Budaörsi Műhely - T. Horváth Éva csoport bemutatása (I.)

 

Budaörsi Műhely - T. Horváth Éva csoport bemutatása (I.)

Svejk (I., előoldal) 60 x 110 cm, vegyes technika, ( kartonpapír, porfesték, dextrin, pasztel, filctoll), 2020.

https://www.blogger.com/blog/post/edit/3694670761304007554/2952291902274314051

            Budaörsi Műhely - T. Horváth Éva csoport általam (Alföldi László András) létrehozott új fórum a facebook-on, amelynek a célja a következő: 

"Névjegy

Ebben a csoportban bemutatom T. Horváth Éva munkásságát úgy, ahogy én látom, ma. Teszem ezt, mint a Budaörsi Műhely alapítója és több mint másfél évtizedig - Fischer Ernő (1914-2002) haláláig - működtetője. Ez egyszere visszatekintés a múltba, és előre tekintés a közeljövőbe is. Tervek szerint Évának 2025. novemberében Budapesten az Újlipótvárosi-Klub Galéria összes kiállító termében, egy nagyszabású retrospektív jellegű életmű kiállítás nyílik, előtérbe helyezve az utolsó tíz év munkáit és alkotói korszakát. S. Nagy Katalin művészettörténész által 2016-ban írt monográfia összegző módon bemutatta pályája első négy évtizedét, és most ez utóbbi évtized kerül feldolgozásra. 

Nyilvános

Bárki meg tudja nézni a tagok listáját és a bejegyzéseiket.

Látható

A csoportot bárki megtalálhatja."

    Tehetjük fel a kérdést, hogy miért van szükség egy újabb csoportra, megjelenési fórumra, miközben Évának és nekem is van külön facebook oldalam, de emellett tíz éve létezik ez a Budaörsi Műhely blog is félig hasonló címmel, és 2014 óta működik a Fischer Centeneárikum 2014 csoport is, ahol hasonló tartalmak voltak láthatók és olvashatók, mint az előbb említetteken és részben itt is. Éva saját idővonalát eléggé repszódikusan használja, sokszor hetekig-hónapokig nem tesz fel új képeket, bejegyzéseket, és általában nem követi a visszajelzéseket. Ez a Budaörsi Műhely blog és a 2014 Fischer Centenárium csoporton pegig nagyon vegyes posztokat jelenít meg, és eleinte elsősorban Fischer Ernő munkásságát tette láthatóvá, majd a centenáriumi év elmúltával, kibővült a Budaörsi Műhely köré tömörült társaság szélesebb körű bemutatására.      Mint a csoport tevékenységét leíró szövegből kiderül, ez most egy konkrét időszakra, az elkövetkező 8-9 hónapra fókuszál, és amolyan "Műhelymunkák - Műhelynapló" formában fog működni, és folyamatában teszi láthatóvá a novemberben megrendezésre kerülő kiállítás előkészítését. Először az anyaggyűjtés kerül előtérbe, majd az összegyűjtött és rendezett képek válogatása, és ez alapján több előzetes koncepció felvázolása, és modellálása. Nyár folyamán igény szerint a képek adjusztálása, keretezése, paszpartuzása  és szükség esetén egyes régebbi munkák javítása és resteurálása következik. Ezt követi egy tervezett katalógus összeállítása és kivitelezése.              Éva alkotó módszeréből következik az is, hogy miközben folyik az anyag gyűjtése és  technikai előkészítése, egyes képeken tovább dolgozik, amely a kiállítás idejére vagy jobbá változik, vagy rosszabb esetben gyengébb kvalitású lesz, és így kiesik az előzetesen kiválasztott anyagból. Ez a naplószerű követése és rögzítése az előkészületi munkának arra is alkalmat ad, hogy össze lehesen vetni az előző és a késöbbi változásokkal. De még az sem kizárt, hogy olyan újabb alkotások születnek, amelyeket éppen ez a szisztematikus, konstruktív módszer tesz láthatóvá és inspirálóvá.              Tehát az elkövetkező hetekben folyamatosan több száz kép lesz látható, Éva munkáiból, amelyek zömmel az utóbbi tíz évben készültek. Persze összehasonlítás végett kisebb mennyiségben mindik előkerülnek korábbi képek is. Ha időm engedi egy-egy ciklus bemutatásánál hosszabb-rövidebb felvezető magyarázatokat is írok. Itt a blogon terjedelmesebb magyarázatokat adva a képek keletkezéstörténetéről, a facebook-on pedig azok rövidített változatát közlom majd. Érdekes és érdemes lesz végig követni ezt a folyamatot, mert így betekintést kapunk az alkotó folyamat utolsó fázisába, amikor a képből műalkotás születik.